1963 óta 7 nyelven nyomtatva jelenik meg a kis újság, amely Ferenc és Jácinta perének hivatalos lapja. Felidézi a két kis pásztor rövid földi életének epizódjait, valamint azokat az eseményeket, amelyek haláluk után történtek: amit az emberek a saját szemükkel láttak, saját fülükkel hallottak, vagy amit az egyetlen, még élő szemtanú, Lúcia nővér leveleiben vagy írásaiban olvastak - az egész mint egy csokor virág, amely lelkek ezreit vonzza és bűvöli el illatával. Az egész világ megtudja, hogy az égből a győzelem jelei érkeznek a két gyermektől, azokon a kegyelmeken keresztül, amelyeket az ő közbenjárásukra kaptak az emberek szerte a világon. Olyan kegyelmek ezek, amelyek hírét nagy gonddal jegyezték fel, néhányat pedig közre is adtak belőlük.
A «Hírek a kis pásztorokról» című újság 70.000 példányban jelenik meg. Az egész világ püspökeinek, portugáliai plébániáknak, az Imaszövetség tagjainak, és a világ legkülönbözőbb részein élőknek juttatja el nemcsak a Szűzanya üzenetét, hanem a két pásztorgyermek hősies élete által közvetített üzenetet is.
Igen! Annak példája, hogy Ferenc és Jácinta hogyan válaszoltak a Szent Szűz kéréseire, üzenetként, felszólításként, kihívásként is felfogható.
A hírlevél azt a tanításbeli gazdagságot is terjeszti, amely Fatimából, a világ oltáráról és katedrájáról árad. Rajta keresztül a pápa, bíborosok, érsekek és püspökök hangja jut el öt kontinens nemzeteihez.
A SZENTATYA BESZÉDE A BOLDOGGÁ AVATÁSKOR
«Áldalak, Atyám, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek nyilatkoztattad ki» (Mt 11,25).
Kedves Testvérek, Jézus ezekkel a szavakkal dicséri a mennyei Atyát a tetteiért; ő tudja, hogy senki sem jöhet hozzá, hacsak az Atya nem vonzza (v.ö. Jn 6,44); ezért dicséri ezt a tervet, és gyermeki magatartással mondja: «Igen, Atyám, igy tetszett neked». Úgy tetszett neked, hogy a mennyek országát a kisdedeknek nyisd meg.
Isten terve szerint «egy Asszony, akinek öltözete a nap» (Jel. 12,1), leszállt a mennyből a földre, hogy az Atya kedveltjeit, a gyermekeket fölkeresse. Egy édesanya hangjával és szívével szól hozzájuk, és azt kéri tőlük, hogy ajánlják föl életüket engesztelő áldozatul. Kijelenti, hogy biztosan Istenhez vezeti őket. És íme, a gyermekek azt látják, hogy anyai kezéből fény árad, amely lelkük legmélyéig hatol, úgyhogy teljesen elmerülnek Istenben - saját szavaik szerint: mint amikor valaki tükörben szemléli magát.
Ferenc, a három kiválasztott egyike, később ezt mondta: «VaIósággal lángoltunk abban a fényben, ami Isten, de nem égettük meg magunkat. Milyen az Isten? Ezt az ember nem tudja elmondani». Igen, ez olyasmi, amit mi emberek nem tudunk megmondani. Isten fény, amely ég, de nem ég el. Ezt tapasztalta Mózes is, amikor látta Istent az égő csipkebokorban. Közben Isten azt mondta neki, hogy aggódik népe szolgasága miatt, és elhatározta, bogy erős karjával megszabadítja: «Én veled leszek» (Exod. 3, 2-12). Mindaz, aki ezt az isteni jelenlétet magába fogadja, a Magasságbeli lakhelyévé és következésképpen égő csipkebokorrá válik.
Amit Boldog Ferenc leginkább megcsodált és egészen lefoglalta, az Isten volt abban a hatalmas fényben, amely mindhármukat lelkük mélyéig átjárta. De Isten csak vele tudatta, hogy ‘milyen szomorú’, amint Ferenc ezt kifejezte. Egy éjjel édesapja zokogni hallotta és megkérdezte tőle, miért sír. Fia így válaszolt: «Jézusra gondoltam, aki olyan szomorú az ellene elkövetett bűnök miatt.» Ettől kezdve Ferenc egyedüli vágya az volt, hogy «Jézust vigasztalja, és boldoggá tegye» - a gyermekek gondolkodására jellemző módon.
Ferenc életében gyökeres változás következik be, olyan változás, amely hasonló korú gyermekek esetében nem mindennapi. Mélyreható lelki életet kezd, amelyet buzgó és bensőséges imádság jellemez, úgyhogy az Úrral való misztikus egyesülés igazi formájához jut el. És éppen ez által lelke egyre jobban megtisztul, sok kellemes dologról lemond, még az ártatlan gyermekjátékokról is.
Ferenc minden panasz nélkül elviselte a betegségével együtt járó nagy szenvedéseket. Ez a betegség a halálához vezetett. Minden semmiségnek tűnt számára, hogy Jézust vigasztalja; mosollyal az ajkán halt meg. A kis fiúban nagy volt az a vágy, hogy engeszteljen a bűnösök vétkeiért, igy hát igyekezett nagyon jó lenni, és lemondásban, imádságban telt áldozatos élete.
És Jácinta, két évvel fiatalabb húga, ugyanezeket az érzelmeket élte át.
«Egy másik jel tünt fel az égen, egy nagy, tűzvörös sárkány» (Jel. 12,3). Ezek a szavak a szentmise első olvasmányából a jó és a rossz közötti nagy harcra emlékeztetnek bennünket. Megállapíthatjuk, hogy az ember, ha életéből kizárja az Istent, nem juthat el a boldogsághoz, sőt végül elpusztítja saját magát.
Milyen sok áldozat volt a második évezred utolsó századában! Az embernek eszébe jutnak az első- és a második világháború borzalmai és sok más háború a világ oly sok részén, a koncentrációs- és haláltáborok, a gulágok, az etnikai tisztogatások és az üldözések, a terrorizmus, az emberrablások, a kábítószer, a magzati élet és a család elleni merényletek.
A fatimai üzenet felhívás a megtérésre, figyelmeztetés az emberiség számára, hogy ne váljék a ‘sárkány’ játékszerévé, amely farkával lesöpörte és a földre sodorta az ég csillagainak egyharmadát (Jel. 12 4). Az ember végső célja az ég, ez az igazi lakása, ahol a mennyei Atya irgalmas szeretetével mindenkit vár.
Isten azt akarja, hogy senki se vesszen el; ezért küldte Fiát kétezer évvel ezelőtt a földre, «hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett» (u. 19,10). És ő megmentett bennünket kereszthalálával; senki se hordozza a keresztet saját erejéből! Jézus meghalt és föltámadt, hogy elsőszülött legyen sok testvér között (Róm. 8,29).
A Legszentebb Szűzanya gondoskodásával eljött ide Fatimába, hogy fölszólítsa az embereket: «ne bántsák meg többé az Istent, a mi Urunkat, akit már annyiszor megbántottak». Az édesanya fájdalma készteti arra, hogy szóljon; gyermekeinek sorsa forog kockán. Ezért kéri a pásztorgyermekeket.: «Imádkozzatok, sokat imádkozzatok és hozzatok áldozatot a bűnösökért; sok lélek kerül a pokolba, mivel senki sincs, aki áldozatot hozna és imádkozna értük.»
A kis Jácinta az lstenanyának ezt az aggódását sajátjának érezte és élte át, és hősies módon felajánlotta magát a bűnösökért. Egy napon a Szűzanya meglátogatta őt és Ferencet betegségükben, amely az ágyhoz kötötte őket. Jácinta igy beszél erről: «Az Istenanya meglátogatott bennünket és azt mondta, hogy Ferencet hamarosan magával viszi az égbe. És tőlem azt kérdezte, hogy akarok-e még több bűnöst megtéríteni. Én igennel válaszoltam. És amikor Ferenc számára elérkezett a búcsúzás pillanata, Jácinta ezt bízza rá: «Urunknak és Úmőnknek vigyél tőlem sok üdvözletet, és mondd meg nekik, hogy mindent elviselek, amit kérnek tőlem, hogy a bűnösöket megtérítsem.» A pokol látomása a július 13-i jelenéskor olyan mély benyomást tett Jácintára, hogy minden önmegtagadás és elégtétel kevés volt ahhoz, hogy a bűnösöket megmentse. Jácinta joggal kiálthatta volna PáI apostollal: «Örömmel szenvedek értetek és testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből, Testének, az Egyháznak javára» (Kol. 1,24).
Az elmúlt vasárnap a római Kolosszeumnál megünnepeltük a 20. század hitvallóinak emlékét, és jelentőségteljes tanúbizonyságuk segitségével, amelyeket ránk hagytak, azokra a kinzásokra gondoltunk, amelyeket elszenvedtek. Bátor hitvallók megszámlálhatatlan serege értékes örökséget hagyott ránk, amelyet a harmadik évezredben meg kell őrizni. Itt Fatimában, ahol a gyötrelmeknek ezt az időszakát bejelentették, és ahol az Istenanya imára és bűnbánatra szólitott fel, hogy ez az idő rövidebb legyen, hálát akarok ma mondani az égnek a tanúságtétel erejéért, amely oly sok hitvalló életében megmutatkozott. És még egyszer szeretném az Úrnak irántam tanúsított jóságát megemlíteni, amikor azon az 1981-i május 13-án súlyosan megsebesülve megmenekültem a haláltól. Hálám Boldog Jácintának is szól az áldozataiért és imáiért, amelyeket a Szentatyáért ajánlott fel, akit szenvedni látott.
«Áldalak, Atyám, mert mindezeket a kisdedeknek jelentetted ki.» Jézus magasztalása ma a pásztorgyermekek, Ferenc és Jácinta boldoggá avatásának ünnepélyes formáját ölti fel. Az egyház ezzel a szertartással gyertyatartóra akarja állítani ezt a két gyertyát, akiket Isten gyújtott meg, hogy az emberiséget a sötét gondokkal teli órákban megvilágítsa. Világítsanak hát a zarándokok e hatalmas tömegének életútja fölött és mindazoknak, akik a rádión és televizión keresztül kapcsolatban vannak velünk. Árasszanak barátságos fényt, hogy egész Portugáliát és küIönösen ezt a leiria-fatimai egyházmegyét megvilágitsák.
Köszönöm Szerafim püspöknek, e híres egyházmegye püspökének üdvözlő szavait. Nagy örömmel köszöntöm a portugál püspöki kart és egyházmegyéik híveit, akiket nagyon szeretek és felszólítok, hogy utánozzák szentjeiket. Testvéri köszöntésem a jelenlévö bíborosoknak és püspököknek, külön megemlítve a portugáI nyelvű országok közösségeinek főpásztorait. A Szűzanya Mária esdekelje ki az angolai nép kibékülését; adjon vigasztalást a Mozambikban áradástól sújtott áldozatoknak; őrködjék Kelet-Timor, Guinea Bissau, Kapverden, Sao Tome és Principe sorsa fölött; őrizze meg a hit egységében Brazíliában élő gyermekeit!
Tiszteletteljes nagyrabecsüléssel köszöntöm az államelnök urat és a hatóságok többi képviselőit, akik ezen az ünnepségen részt vesznek. És ez alkalommal szeretnék köszönetet mondani a kormányfőnek személyében és minden munkatársának, akik zarándokutam sikerében közreműködtek. Szivélyes köszöntésem és különleges áldásom szól Fatima városának és plébániájának, amelyek ma oltárra emeit gyermekeiknek örülnek.
Utolsó szavam a gyermekekhez szól: Kedves fiúk es lányok, látom, hogy sokan úgy öltözködtetek ma, mint Ferenc és Jácinta. Ez nagyon jól áll nektek! De előbb-utóbb levetitek ezt a ruhát, és aztán eltűnnek a pásztorgyermekek. Nem gondoljátok, hogy nem kellene eltűnniük? Az Istenanyának valójában nagy szüksége van rátok, hogy vigasztaljátok Jézust, aki szomorú a butaságok miatt, amelyeket az emberek elkövetnek; szüksége van imáitokra és áldozataitokra a bűnösökért. Kérjétek szüleiteket és nevelőiteket, hogy küldjenek benneteket az Istenanya iskolájába, ő tanítson meg benneteket arra, hogy olyanok legyetek, mint a pásztorgyermekek, akik mindig azt akarták tenni, amit a Szüzanya kivánt tőlük. Azt mondom nektek: «A Mária iskolájában való alázatosság és a tőle való függés rövid ideje alatt az ember nagyobb haladást ér el a tökéletesség terén, mint a saját akarat és az önbizalom hosszú évei alatt» ( Maria Grignion Montforti Szent Lajos Mária). Ily módon lettek a pásztorgyermekek gyorsan szentek.
Egy asszony, aki Jácintát Lisszabonban befogadta és a kislány jó és okos tanácsait hallotta, megkérdezte, hogy ki tanította ezt neki. «Az Istenanya volt ez», válaszolta. Miközben teljes alázatossággal hagyták, hogy ilyen jó tanitónő vezesse őket, Ferenc és Jácinta rövid idő alatt a tökéletesség csúcsára érkezett.
«Áldalak, Atyám, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki.» Áldalak, Atyám, minden gyermekedért, kezdve Szűz Máriától, alázatos szolgálódtól, egészen a pásztorgyermekekig, Ferencig és Jácintáig. Életük üzenete maradjon mindig élő, hogy az emberiség zarándokútját megvilágítsa!
Isten tudja, a kegyelem hány magocskája ért el számos olvasó szívébe!
